Mindennapjaink

Volt egy kastély…

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 183

Gyerekkorunkban dédnagyanyám sok mindenről mesélt nekünk. Legtöbbször a fiatal éveiről. Akkoriban egy báró élt itt népes családjával. Hatalmas birtoka volt és rengeteg ember dolgozott neki. Híres ménese is volt, versenyistállókkal. Sőt Cukoripar elnök és kereskedelemügyi miniszter is volt több éven keresztül. Dédi a báró gyerekeinek dadájaként dolgozott nála. Amikor erről az időszakról mesélt, mindig körbeültük és ámulva ittuk minden szavát.

Elmondta, hogy a bárónak gyönyörű kastélya, nagy gyümölcsöse volt és a kastélykert tele volt hatalmas, több száz éves különleges fákkal és szobrokkal. A kastélytól a birtokon keresztül vezetett egy útszakasz, amin csak az urak járhattak a hintóval. Olyan egyenes volt, hogy az emberek zsinórútnak nevezték el. Két oldalán is végig fák díszelegtek.

Abban az időben, még nagy Magyarország voltunk. Megvolt az Adriai-tengerünk is, ahol az egyik nyaralója volt a bárónak, egész pontosan Fiuméban. A teleket általában ott töltötték dédnagyanyámmal együtt, hiszen ő vigyázott a gyerekeikre.

Aztán már jóval később, a ll. Világháborút megneszelvén kimenekültek Svájcba, mert zsidó származásúak voltak.

A kastély kissé romossá vált. Helyre lehetett volna hozni, de a szocializmusban sajnos szétrombolták. Legtöbb részéből és a gyönyörű fákból az akkori nagyhatalmú urak építették fel a házaikat.

A kastélykertből megmaradt egy kis rész, ahová gyerekként sokszor bejártunk nézelődni. Emlékszem a megmaradt szobrokra és a családi sírkertre is.

Minden alkalommal végig olvastuk a sírkövekre vésett neveket. Egyaránt voltak gyermekek és felnőttek eltemetve. A mai napig emlékszem mindegyik névre.

Most a tavaszon újra ellátogattunk erre a helyre, nosztalgiából és kíváncsiságból is. A sírkövekről lekapargattuk a mohát, hogy újra olvashatóak legyenek a rávésett nevek. Aztán a kastély megmaradt romjainál újabb dolgot fedeztünk fel. A kastély alatt egy hatalmas pince lehetett, ahonnan vízvezetékcsövek maradványai látszottak. Sőt szennyvíztárolót is találtunk. Ezek szerint az 1800-as években már nekik lehetett a kastélyban fürdő és angol WC. (A kastély az 1700-as ėvek elején épült).

Fotózás közben odaképzeltem az akkori embereket. Kicsit úgy éreztem, hogy ott vannak körülöttem és ez nagyon különleges érzés volt.

Sajnálom, hogy lerombolták. Talán ha fennmarad az utókornak, lehetett volna egy szép műemlék… és gazdagabbak lettünk volna egy 18.századi kastéllyal és gyönyörű kertjével.

Biztos vagyok abban, hogy az országunkban több ehhez hasonló dolog történt, amiről talán soha nem fogunk tudomást szerezni. Viszont annak örülök, hogy ha nem is láttam ezt a kastélyt teljes valójában, mégis elmondhatom magamról, hogy igen itt születtem és nőttem fel, ahol valamikor pompázott.

Tetszik 7
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?