Mindennapjaink

Ilyenkor sírjunk, vagy nevessünk?

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 252

A történet több mint tíz évvel ez előtti.

Amikor még Debrecenben éltem, évente több alkalommal is ellátogattam a Klinikákra a leukémiás beteg gyermekeknek bűvész előadást tartottam, természetesen ingyenesen. Ezeknek az előadásoknak sokat köszönhetek, akkoriban tapasztalhattam meg valami újat, valami szépet, de ez majd egy másik történet lesz.

Felhívott telefonon az akkori gyermekpszichológus, hogy megyek-e karácsonykor az ünnepségükre, mert szeretnék, ha találkoznánk. Ki mond erre nemet? Megbeszéltük, hogy elsőként kezdek, mivel élő állattal is dolgozok, hogy ne kelljen várakoznom. Plusz kiderült az is, hogy az akkori miniszterelnök is ellátogat a rendezvényre és mivel a munkámat színvonalasnak érezték minden alkalommal, szerették volna megmutatni az odalátogatóknak azt, hogy mennyire komolyan veszik a munkájukat az ott dolgozók.

Eljött az előadás napja, megyek a helyszínre, ahol csavaros madzaggal a fülükben kértek meg igencsak erősnek látszó férfiak arra, hogy mutassam meg mi van nálam, nehogy megmerényeljem a szent politikusokat, akiket odaevett a fene. Hozzáteszem azt, hogy ha egy bűvész eldönti, hogy rosszalkodni akar, az a bűvész garantálom, hogy rosszalkodni is fog, akárhogyan is próbálják meg észre venni a csunyaságot.

Elkészültem a kellékeim rendezésével, majd vártam, hogy elkezdődjön a történet, amikor kétségbeesetten jött oda hozzám valaki, hogy most szóltak neki is arról, hogy az egyetemi óvodában dolgozó óvónők is eljönnek a gyerekekkel és egy rövid kis bábjátékot mutatnak be (soha nem láttam sem előtte, sem utána őket ilyen jellegű rendezvényen) és mi lenne, ha én csak utánuk jönnék? Nekem mindegy volt, az számított, hogy a gyerekeket az előadásom végén boldognak lássam, így elvállaltam azt, hogy csak második leszek.

Megjött a miniszterelnök és hamarosan elkezdték a gyermekek a műsorukat. Ami már az első pillanatban megdöbbentett az, hogy egy olyan szalagos magnót hoztak be, ami nyúzta a felvételt és a mennyből az angyal, sokkal jobban hasonlított, egy kocsmában erősen lerészegedett öreg kántor énekére, mint a karácsony szellemiségét megidéző zenei darabra. Már abban az időben is bárki számára elérhető volt a cd lemez, nem értem ma sem, hogyan lehetett valaki ennyire igénytelen. Sajnos az igénytelenség végigkísérte az egész produkciót, pedig az alapgondolat jó lett volna, mert árnyjátékkal akarták megvalósítani a mondandójukat. Csakhát a kivitelezés volt borzasztó. Ezt támasztja alá az is, hogy az akkori miniszterelnök is elkezdett beszélgetni a körülötte lévő gyermekekkel, nem is figyelve azt, hogy mi zajlik a színpadon. Mondjuk meg is értettem szerencsétlent.

Eljött a megkönnyebbülés pillanata, befejezték a produkciót és hogy a kezelés alatt álló gyermekeknek ne kelljen sokat várakozniuk, sietve vittem a kellékeimet a színpadra, amikor is elém állt a nagytudású miniszterelnök, akit nemes egyszerűséggel a nagy dobozommal arrébb toltam, akinek mentségére legyen mondva, elnézést kért, hogy elém állt. A csavartfülűeket félszemmel néztem, ahogyan ugrásra készen álltak, lehet attól féltek, hogy eltüntetem a nagy dobozomban a gazdijukat  Nem kellett félniük, mert hagytam kivonulni őket a teremből.

Az előadásom végén nem győzték megköszönni a dokik és a pszichológus azt, hogy megtartottam az előadásomat és így lett valami szép is a gyermekek számára a karácsonyi ünnepségben.

Az, hogy miket adtak ezek az előadások számomra, azt majd legközelebb írom meg.

Tetszik 1
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?