Mindennapjaink

Volt egy lány

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 256

Volt egyszer egy kislány, aki két bátyjával szeretetben élte gyermekkorát. Aki gyermeki naivitással szépnek látta a világot, hiszen nem volt oka rá, hogy másként lássa.

Aztán tinilányként már kezdte ėrezni az élet nehézségeit. Megélte az első szerelmet és iskolavégzés után munkába állt. Majd a lányból asszony lett, de pár gyötrelmes év után elvált. Emiatt évekig nem érdekelték a férfiak. Egyetlen örömét a kisfiában látta. Nem volt könnyű élete egyedülálló szülőként sem. A gyerek fél évesen tejérzékeny lett, 2 évesen asztma alakult ki nála és erős fulladásai miatt többször is kórházba került.  Aztán 9 évesen csontritkulása lett, majd 11 éves korától heti két alkalommal gyógyúszás és gyógytorna a kialakult gerincferdülése jóvoltából.

Szóval a kórházba szinte többet járt a fiával fél éves korától 18-ig, mint haza.

Közben egyedül belevágott egy kisebb építkezésbe. Nehéz volt neki egyedül, de sikerült. Párkapcsolata nem sok volt, mindig rossz férfibe botlott. Viszont mindig talpra állt, mert minden csalódás után, csak még erősebb lett.

Sokszor azt kívánta, hogy bárcsak az a kislány lenne, aki régen volt. Visszavágyott a felhőtlenül boldog gyerekkorába, ahol nem ismerte a lelki fájdalmat, a hazugságot és a csalódás érzését… de belátta a gyermekkorát nem lehet csak úgy visszakapni.

Ez a valamikori kislány talán azért kapta ezt az életet, mert elég erős volt hozzá, hogy megélje. Igen! Hogy megélje és átvészelje azokat a rossz dolgokat, amiket más emberek csak hírből hallottak. De attól, hogy erős volt mégis jól esett volna neki, ha valaki fogja a kezét.

Az élet sok akadályt görgetett elé, de kitartott. Megtanult egyedül lenni, aludni és kelni, egyedül a problémáit megoldani. De egy valamit nem tudott megtanulni, hogy hogyan kell boldognak lenni…

Kár, hogy a lelki sebeinkre nem elég egy sebtapasz. Mennyivel könnyebb lenne úgy az életünk. Mert sajnos sokszor nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Ugyanakkor attól még alakulhat jól, csak nem rögtön jövünk rá. Próbáljuk így elfogadni, ahogy van ės akkor talán könnyebben megtaláljuk a helyünket a világban… talán.

Ez az egykori kislány is megtalálja egyszer talán… és akkor sok-sok év múlva úgy mesélnek majd róla, hogy “volt egyszer egy lány, aki kereste a boldogságát és soha, de soha nem adta fel.

Tetszik 24
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?