Nagyon jó sorozatnak tartom a címben szereplő műsort, aminek a lényege az, hogy beépítenek egy nagy cég főnökét a kisebb társcégekhez, mint egy versenyzőt, akinek az a feladata, hogy minden területen kipróbálja önmagát, hogy megnyerhesse a versenyt. Kitűnő ötlet, hiszen így valós képet kaphat egy cég felső vezetése arról, hogy mi a valóság az alsóbb szinteken. Sajnos a végén mindig elbőgöm magam a meghatottságtól, de menjünk sorban.
A mai adásnak nem volt izgalmas a története, kávéházakat mutattak be, egy női ügyvezető igazgató közreműködésével.
Ami nekem tetszett az, hogy önmagán tapasztalta meg a nő azt, hogy milyen elvárásokat követelt meg a cég dolgozóitól mint normát és ezek mennyire irreálisak a valóságban.
Hab a tortán a következő volt: az adás végén visszasminkelték a beépített főnököt és szembesítették azokkal a dolgozókkal, akikkel együtt dolgozott. Ekkor az igazgatónő az egyik lánynak megköszönte hogy szembesítette a valósággal és elkezdett zokogni… na ezt nevezem én igazi embernek! Aki képes a gyengeségeit, a hibáit felismerni és változtatni rajta azért, hogy jobbá váljon. Ez a nő ezt tette és azt gondolom, hogy nem lehet ezt megjátszani, hogy egy ilyen megható és őszinte pillanatban, ne szívből jöjjenek a könnyek.
Férfiaknak is javasolnám az ilyen jellegű önmagábanézést, hiszen soha nem késő igaz emberekké válnunk.