Mindennapjaink

Minden kiderül, de nem mindenki derül.

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 196

Kb 1 évvel ez előtti történetem.

Nagyon szerencsésnek érezheti önmagát mindenki, aki az első találkozáskor igaz szerelembe esik és ezt viszonozza is a másik, majd ez kitart sokáig, ugyanis mára elmondhatom, az egyik legritkább kincse lehet az embernek. Talán még a lottó főnyereményre is több az esély.

Esetemben a szerelem ugyan nem kacsintott rám semelyik oldalról, ugyanakkor azt el kell ismernem, hogy emberileg jól éreztem magam, hiszen az őszinte és mindenre kiterjedő beszélgetések értékesek számomra.

Ami bennem már az elejétől fogva kérdőjeles volt, az az anyagiakhoz való viszonyunk. Ő egy rettentően szorgalmas, kitartó, erős nő, akinek szüksége van a minél több pénzre, hiszen elmondása szerint is, ő akkor érzi önmagát biztonságban, ha sok pénze van.

Jómagam csak olyan munkákat vállalok el, amikben örömömet lelem, legyen az a pénzkereset, a mosogatás, fűnyírás, vagy bármi, mindent akkor csinálok csak, ha kedvem van hozzá, amikor viszont nekilátok valaminek, azt 200%-al csinálom és leginkább a minőségre törekedek. Nem idegeskedek, ha kicsit nehezebb napok köszöntenek rám anyagilag, ugyanakkor törekedek az anyagi biztonságra én is, csak éppen nem erőltetem, főleg nem úgy, hogy széthajtsam magam, hogy később gyógyszerre költsem a sok pénzemet, illetve kezelésekre.

Azt gondolom erről, hogy mindketten ettől még rendes emberek maradtunk, csupán együtt nem ugyanúgy képzeljük el a haladást. Számára semmit sem tudok felmutatni (az ő szavai ezek), mert csak egy kicsike parasztházikóm van, egy 15 éves autóm, igaz, semmi hitelem sincsen és mindezt teljesen önerőből értem el, a házamat 7 év alatt a 0 forintról fizettem ki teljesen, igaz hogy emiatt sokat is dolgoztam, hogy elvégeztem ezidő alatt egy 500.000Ft-os képzést, csak azért, mert szükségem volt a papirra, hogy elinduljon a vállalkozásom ezen része is, hogy folyamatosan fejlesztem a szerszámkészleteimet, és a környezetemet, igaz, hogy nem azonnal-de máris, hanem ahogyan a pénzem engedi. Nem, én nem érzem azt, hogy 7 év alatt semmit sem tudok felmutatni, még akkor sem, ha neki a volt házasságából megmaradt egy szép nagy 3 szobás ház és még nem is tudom mik, mert én az anyagiakkal nem foglalkozok.

Azt azért nagyon tisztelem a mai napig benne, hogy mindenről őszintén beszélt, igaz nem magától, hanem nekem kellett kierőltetni a gondolatait. Mert ugye az a fránya megérzés működik sok esetben és ha hallgatunk rá, akár jó, akár rossz, de segíthet rajtunk.

Nincsen most bennem sem harag, sem más lelki trauma, most egy ideig csakis az állatvédő alapítvánnyal fogok törődni és azzal, hogy minél több helyen segíthessek, majd ha úgy érzem, hogy lesz értelme, akkor újra elkezdek “csajozni”.

Részemről egy tanulsága mindenképpen van a történetemnek, hogy az őszinteségre nagy szükségünk van.

Tetszik 1
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?