Mindennapjaink

Amikor már olyan jó vagyok, hogy el sem lehet rontani.

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 143

Pár évvel ez előtt, megismerkedtem egy vagány csajjal, bár nagy összegre mertem volna fogadni abban, hogy köztünk soha sem lesz komoly történet, mégis érdekes beszélgetéseink voltak, jókat nevettem vele, majd megbeszéltük, hogy a bowlingot szeretjük, menjünk el és győzzön a jobbik.

Naná, hogy én vagyok a jobbik IS, merthogy én 8-10 évvel ez előtt, elég szépeket gurítottam, akkoriban sokat játszottam. Mi ad ennél nagyobb felhatalmazást egy férfinek arra, hogy magabiztosan előrevetítse a nő megalázó vereségét? Adtam is az ívet bőszen a lánykának, mondjuk ő alapból megérdemelte, mert ha nem figyeltem oda, azonnal megevett valami beszólásával.

Persze azért az évek tapasztalata megtanított valamire, miszerint nyugtával a napot, így azért bennem ott motoszkált csendesen az a lehetőség is, hogy ő rendszeresen gyakorolja ezt a sportot, én meg már régen nem és biza itt akármi is lehet a végén.

Amikor találkoztunk és becsüccsent az autómba, el kellett neki áruljam azon aprónak nem nevezhető aggodalmamat, hogy nem lenne őszinte a mosolyom, ha ő nyerne, márpedig erre 50% mostanra az esélye 

Eljött a játék ideje, nekem egyik golyó sem állt a kezemre igazán, elfelejtettem, hogy annak idején milyen súlyú golyóval tudtam jól játszani és mire észbe kaptam, már 2 kört megnyert a csajos, ami vigasztal az, hogy a másodikat legalább jó sokkal 

Fájtak már az ujjaim, béna is voltam annak ellenére, hogy voltak tarolásaim, amikor elkezdtem újra ráérezni a játékra, ám ekkor már késő volt, lejárt a pályaidőnk és 2:1 arányban jól kikaptam.

Hogy kaptam-e a pofámra érte? Ááááááá…. nem. Pedig de 

Joggal kaptam, hiszen én sem lettem volna különb, ami jár az jár 

Még így is kitűnő este volt, hogy köztünk nem lesz soha sem érzelmi kapcsolat. Csakhát a végén a mosolyom, na az nem volt őszinte 

Tetszik 2
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?