Mindennapjaink

Legutóbbi kalandom (tegnap vót).

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 254

Már napok óta beszélgettem mikrofonon keresztül egy nagyon helyes csajossal,  egy társkergető oldalon ismertem meg, ám mégsem tudtam beleélni magam a történetbe. Miért nem?

Mert ugye vannak azok a bizonyos megérzések, amiket az ember vagy elfogad, vagy elutasítja. Én elfogadom minden esetben. Most sem bizonyult rossz döntésnek.

Addig beszélgettem vele, amíg el nem szólta magát a tündérke, hogy neki biza nem kihívás a társkeresés, mert ha nagyon unja magát, szól a kanoknak és mindig van aki megvigasztalja az otthonában. Ami maximum 2-3 hét után történik, mert az 1 hónap már számára nagyon durva volna, hogy nincsen kufirc. És igen, ő is komoly társat keres. Szerinte.

Azt értem én, hogy a biológiai szükségletünket is ki kell elégítenünk, ha nem akarunk megkattanni, ám az milyen már, hogy szia Béla, ismerkedjünk és ha jó lesz minden, akkor az eddig hozzám járó kandúrokat már nem fogom hívni, de tudod mit? Már egy pár napja nem volt bennem senki sem, nekem bejössz, feküdj rám nyugodtan.

Mert hogy a lényege valami ilyesmi akkor, ha így gondolkodik egy nő.

Vagy most akkor mi van?

Tetszik 7
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?