Fogalmam sincsen, és vannak még hasonlóan jó kérdéseim 
Alapvetően szintén a saját életemből vett tapasztalataimról tudok csak beszámolni.
Amit magam is látok, hogy jópár szélhámos, vagy ilyen-olyan érdek ember, a kedvesség álarcával hiteti el másokkal azt, hogy minden rendben, miközben éppen azon mesterkedik, hogy hogyan verje át áldozatát. Amikor ilyen rokonnal, munkatárssal, “baráttal”, érzelmi kapcsolattal már találkoztunk, utána a szeretet és kedvesség látványa, akár félelmet is kelthet bennünk.
Nem hagyhatom ki azt a nem kicsi réteget sem, akiket alapból irritál önmagában is a szeretet, ők úgy születtek, hogy nincsen rá igényük.
Vajon akinek van igénye a szeretetre, az képes lehet arra a csalódás(ok) után is, hogy higgyen a szeretetben? Amennyiben igen, hogyan érhető el ez az állapot?
Egyébként tényleg félelmetes az, ha nagyon szeret bennünket valaki?
3
0
