Ahogy terveztem, újból regisztráltam egy társkeresőre, hátha…
Hárman rám is írtak és elkezdtem beszélgetni velük, mert mindegyik szimpinek tűnt. Az egyik, csak lelki szemetesládának nézett. Na nem baj, még ott a másik kettő.
A következő több, mint egy órára lakott és azt mondta nem probléma a távolság. Sokáig beszélgettünk és nevettünk, mert jó humora volt, de már másnap (se kép, se hang) nem jelentkezett többet. Pedig nagyon oda volt értem 🤔😀
Még mindig maradt egy, de hiába írta, hogy “ időm mint a tenger” óránként válaszolt. Megemlítettem neki menjünk át messengerre, mert ott könnyebb beszélgetni és azóta eltűnt 😀
Na szóval rájöttem a legtöbb pasi, csak időtöltésként és szórakozásból van a társkeresőn. Annyi gerincesség sincs bennük, hogy elköszönjenek. ☝️☝️
Hirtelen rám írt még egy férfi. Hűha!!! Nagyon tetszett nekem. Beszélgettünk, ismerkedtünk és kiderült, hogy a volt párom a nagy főnöke…puff neki! Visszahátrált és megint “ deja vu” érzésem lett, mert volt már egy pasi “ a Józsi”, aki Ádám miatt meggondolta magát. Szóval nem volt elég, hogy tavasszal tönkrevágott lelkileg, de miatta két ismerkedés is befuccsolt. 🙁
Nem értem a pasikat, de már nem is akarom. Azt hiszem feladom a társkeresést!! Még azt nem tudom, hogy kis időre vagy végleg, de most nagyon elegem van belőlük !!
Nem nekem való ez a sok pihentagyú ember. Ha egy filmben láttam volna, ami mostanában történt velem, némelyik részét még viccesnek is találnám. De saját bőrömön tapasztalva nem az.
Most már világosan látom, hogy a karácsonyt is egyedül fogom eltölteni. De sebaj, sokszor volt már így! Megint csak előre tekintek, hiszen más dologban is örömét lelheti az ember, csak meg kell találni, hogy mi az…🧐
11
0
