Mindennapjaink

Egy igazi karácsony története.

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 220

Körülbelül 19 éve történt, hogy így karácsony előtti időkben, elkezdtem azon gondolkodni, hogy kiknek tehetném szebbé a karácsonyát úgy, hogy mindezt egy közösség keretein belül, együtt megélve azt, amiről a karácsony szellemisége szól. Valamikor október környékén kezdtem el szervezkedni annak érdekében, hogy minden rendben menjen majd, amikor eljön annak az ideje szenteste.

Elmondtam az akkori páromnak az ötletemet és ő egy igencsak kreatív és segítőkész menyecske volt, azonnal beindult a kiket-mikor-hogyan-miért keressünk meg agyalás, hiszen ha már segítünk, akkor annak legyen minden tekintetben jó íze.

Mivel akkoriban Debrecenben éltem, így nekem az volt a természetes, hogy az ott élőket szólítom meg. Az ötletem eljutott a helyi rádiókhoz és az akkori egyeduralkodó napilap egyik szerkesztőjéhez és közösen megalkottuk azokat az üzeneteket, amiket naponta hallgattak a rádiókban az emberek és olvashattak a napilapban. Amiről akkoriban szó volt az, hogy aki magányos, vagy csak szeretnének a kisgyermekkel elmenni míg a fát feldíszíti a jézuska, addig szeretettel látjuk őket egy közös programra, ahol egy zenetanárnő gondoskodik a hangulatos dalokról, jómagam pedig egy közel egy órás bűvész műsorral szórakoztatom a jelenlévőket és zárásként kap minden megjelent gyümölcsöket és süteményeket, valamint üdítőket.

Mivel ezt a programot az akkori Kossuth utcai ifjúsági házban tarthattam meg (egy hatalmas terem, kulturált székekkel, pódiummal), így a körülmények is adottak voltak ahhoz, hogy minden tekintetben sikeres legyen az ötletem. Hozzáteszem, hogy bárhol mondtam el az elgondolásomat, soha senkit sem érdekelt az, hogy melyik pártot szeretem vagy nem szeretem, mindenütt a vezetők csak azt kérdezték meg, hogy miben segíthetnek. Csodás érzés volt emiatt már a készülődés is.

Tehát amit sikerült megoldani december 24-re:

– rengeteg narancs, banán.
– üdítő italok, amiben volt mindenféle rostos, valamint buborékos is.
– aprósütemények, amelyekben édes és sós egyaránt megtalálható volt.
– saját pénzből vásárolt 70cm-es csillagszórók, kb 100db.
– kulturált, fűtött helység, jól megközelíthető helyen.
– minőségi műsorok garantálták a szórakozást.

Eljött december 24 délután 16 óra, amikor kinyitottuk az ajtókat és 17 órára vártuk azt, hogy most mi is lesz. Nem volt titok már akkor sem előttem az, hogy az igazán, önhibáján kívül magányossá vált emberek, nem szívesen vesznek részt semmi olyanban, ami nekik szól, ugyanis szégyellik a helyzetüket, emiatt volt bennem félsz is, hogy eljön-e bárki is, mi meg itt vagyunk, egy komoly előkészülettel a hátunk mögött.

Valamikor 16.30 körül jött egy idősebb nénike, aki nagyon boldog arccal kérdezte, hogy jó helyen jár-e, majd helyet foglalt a várakozóban és beszélgettünk arról, hogy eljönnek-e még mások is. Aztán megtörtént a csoda, elkezdtek szállingózni, szinte percenként az emberek, hol idősebb férfi, hol középkorú hölgy egy gyermekkel, hol egy idősebb pár, mindenféle ember bejött közénk és elkezdett megtelni a várakozó helység, ezért be kellett vonuljunk a nagyterembe, hiszen ekkor már több mint ötvenen voltunk. Mire eljött a 17 óra, a szervezőkön és előadókon kívül, 57 ember volt jelen az első ilyen jellegű karácsonyi rendezvényen Debrecenben.

Ami ezek után történt, azt álmomban sem gondoltam volna.

A dalokat önmaguktól énekelték a gitáros kíséret mellett a megjelentek, nem kellett semmiféle biztatás, és mosolyogva daloltak, látszott, hogy jó érzéssel tölti el őket. A dalokat követte a vidám, játékos bűvész műsorom, amiben hagytam, hogy mindenki kinevesse magát, így már teljesen feloldódva várták, hogy mi jöhet még.

Mindenki kapott egy-egy nagy csillagszórót, majd az első embernek meggyújtottam a csillagszóróját és azt kértem, adjon róla tüzet a mellette lévőnek és így tovább, minden csillagszóró úgy gyulladjon meg, hogy egyik ember adja a másiknak a szikrákat. Pont emiatt döntöttem a nagyon hosszú csillagszóró mellett, mert azt szerettem volna, hogy minél több ember kezében szikrázzon egyidőben.

Ha még láttatok a felnőttek szemében gyermeki örömöt, amikor egyrészt megkapták a szikrázást a sajátjukra, másrészt amikor ők adhatták tovább. Felemelő érzés volt látni…és be kell valljam, nem csak az ő szemükben jelentek meg könnyek. Olyan megható volt maga az egész rendezvény és a végén a zenés csillagszórógyújtás, hogy ezt nem lehetett megélni könnyek nélkül.

Amikor az utolsó szikra is kialudt, akkor egy kis csomagban mindenki kapott gyümölcsöket, süteményeket és megköszönve a részvételüket, hazavihették a mi kis ajándékainkat. Nem szeretném részletezni, amit akkor kaptam köszönő szavakat, hogy sok-sok év óta ez volt az első igazi karácsonya többüknek is, hogy el sem hitték, hogy csak úgy vannak akik őket megajándékozzák…és csak zokogtak-zokogtunk…. pedig erősnek akartam mutatni magam, ám nem sikerült.

Ami viszont sikerült az, hogy azon az estén biztosan volt legalább 60 ember Debrecenben, akik boldogan élték meg a december 24-et.

Tetszik 33
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?