Mindennapjaink

Örüjjé vazze!

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 149

Már gyermekkorom óta hányingerrel tölt el az, ha jópofiznom kellene olyan emberekkel, akiket vagy nem kedvelek, vagy elviselem őket úgy alapból, ám az adott pillanatban mégsem a szívem csücskei.

Erre kitűnő lehetőség a szenteste áhítattal átitatott néhány órácskája. Nem baj, ha egész évben azon ment a harc, hogy kinek van igaza, ki a hülyébb, ki és kit basz át, az a lényeg, hogy december 24-én este, mindenki a családban úgy tesz, mintha az igaz szeretet megérintette volna a lelküket és csakis ennek fényében élnék ezentúl az életüket.

Pedig másnaptól, ugyanolyan mocskos módon fognak hazudozni egymásnak, ugyanúgy semmibe sem fogják venni egymást és ugyanúgy csak önmagukkal lesznek elfoglalva a legtöbben, ahogyan tették ezt mindig is.

Nekem mondjuk azért sem nagy durranás a szenteste, mert igyekszem minden egyes napot úgy megélni, hogy az a lehető legszebb legyen minden értelemben. A párkapcsolatban is ez lenne a célom, ám ehhez ugye minimum kellene még egy nő is, de lehet több is, nem vagyok ilyen téren finnyás.

Egyszerűen nem megy még az sem, hogy ha valakire haragszok, akkor eljátsszam bárki kedvéért is azt, hogy minden fasza. Nem, ha nem fasza, akkor az nem fasza és kész. Tegyen meg mindenki-mindent azért, hogy fasza legyen az élet és akkor én is jófej leszek garantáltan.

A szenteste azért tud ám nagyon szép is lenni, erről holnap fogok írni, egy valóban nagyon szép és megtörtént esetet.

Tetszik 8
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?