Mindennapjaink

Ne legyél már ennyire igénytelen!

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 198

Állok az egyik üzlet csemege pultjánál, az eladó, miután kesztyűs kézzel kiszedte a szeletelt felvágottat, majd a mérlegre helyezte, levette a kesztyűt és hogy egy újabb papírt készítsen ki, megnyalta az egyik ujját és azzal lapozta szét a darabokat, majd egy gyors mozdulattal ráigazgatta, már kesztyű nélkül a felvágott szeleteket a papírra és lezárta. A vásárló, akinek ezt a mutatványt megcsinálta, csak lesett bambán, szerintem fel sem fogta, hogy mi történt.

Jeleztem az eladónak, hogy ha már nyalogatja a kezét és úgy szolgál ki, akár smárolhatnánk is, nagy különbség úgy sincsen.

Akit kiszolgáltak nyálas ujjal, az még rám nézett szemrehányóan, hogy miért akarom őt megfosztani egy jó kis idegen nyáltól, amiben így télen, ködös időben, ki tudja milyen vírusok, baktériumok tanyáznak. Mondtam neki, hogy ne haragudjon rám, nem sajnálom én tőle, ha szeretné, az enyémből is adok szívesen, ezen ne múljon az ünnepi hangulata. Aszonta bunkó vagyok.

Namármost kérdezem én, egy eladó, hogyan engedheti meg önmagának azt, hogy nagy ívben tojjon a higiéniára? Nekem a munkám során nem kellene törődjek vele, ám ott is igyekszek nem fertőzni senkit sem, semmilyen formában. A másik része a történetnek az, hogy a vásárlók, mi a fészkes fenéért ilyen igénytelenek, hogy nem kérik ki maguknak a hasonló jeleneteket?

Sorolhatnám még ezt a mentalitást a hibás termékekre, nem reklamálják meg akkor sem, ha igazuk van. Tudom, vannak akik akkor is reklamálnak, ha nincsen igazuk, ám ez az írás nem róluk szól.

Azt tapasztalom, hogy ma Magyarországon a “jóvanazúgy” hozzáállás dívik, főleg az élelmiszerek tekintetében. Hogy ennek mi az oka, arról fogalmam sincsen. Ami nekem biztos, hogy aki igénytelen az egészségére, mások egészségére, az igénytelen a munkájában és a kapcsolataiban is.

Tetszik 5
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?