Mindennapjaink

Társkereső hányattatásaim 3

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 273

Amikor közeledett felém egy nő, csak drukkoltam, hogy ne ő legyen, márpedig erősen nézett rám, így nagy eséllyel ő lesz az. Hogy én akkor miért is nem vettem lottót! Merthogy igen, az a nő, akit egy cseppet sem akartam látni, ő volt széles vigyorral az arcán, akivel beszélgettem. Mármint a társkergető oldalon.

Igen, ti is vehettek nyugodtan lottót, mert eltaláltátok, marhára másmilyen volt élőben, mint amiket a képei mutattak. Sajnos hátrányára.

Az egy dolog, hogy 10 évvel idősebbnek látszott a valós koránál, ám szerintem közel a duplája volt a súlya a valóságban annak, amit kiírt magáról és aminek a képein sejteni lehetett. Rossz érzés volt szembesülnöm azzal, hogy itt bizony, én át lettem verve, de legalább nagyon. Annyi jó volt a történetben, hogy semmit sem ígértem neki, így azt könnyen betartottam.

Mivel rettenetesen igyekeztem eltűnni még a környékéről is, így őszintén megmondtam neki, hogy ez a történet itt ért véget, de még csak barátkozás sem lesz ezek után, mert nem a valóságot mutatta önmagáról. Próbálta nekem elmagyarázni, hogy dehát nem a külsőt kell néznem, hanem a lelkét, mert az igazi szeretet a lélekből fakad. Ja, mondtam neki, majd ha a lelkedet akarom megdugni, akkor jelentkezek újra, azzal ott hagytam, nehogy még a végén meggyőzzön.

Szívesen beszélgetek bárkivel, nem baj ha túlsúlyos, csak ne hazudjon.

A kocsiban végig azon gondolkodtam, hogy miért jó valakinek az, hogy hazudjon a külsejéről, mikor a találkozásnál kiderül minden. A másik pedig, hogy még többet kell beszélgetnem azzal, aki felkelti az érdeklődésemet, márha nem akarok újra így járni. Még akkor is, ha az esélye mindig megvan a csalódásnak.

Hazaérve folytattam az ismerkedést, ám stratégiát váltottam, bízva abban, hogy rám köszönt a lelki kánaán. Merthogy a lélek a legfontosabb ugye?

——- folytatás következik ——

Tetszik 1
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?