Látogatók eddig összesen: 298
Hazaér a férfi/nő a munkából fáradtan, meglátja a párját, aki már várta otthon:
1- bemegy mellette az ajtón, jobb esetben megpuszilja (talán még ad szájrapuszit is), hangosakat nyög, nyöszörög, világfájdalma az arcán, jól láthatóan ő a világ legfáradtabb embere.
2- rámosolyog a párjára, sóhajt, majd megkéri kedvesen, hogy most kb fél óráig ne szóljon hozzá, hagyja pihenni, majd egy kedves simi, vagy puszi után lepihen a munka után.
Szerintetek melyik a gyakoribb?
Akit igazán szeretünk, arra mindig tudunk mosolyogni, még fáradtan is?
0
0
Nem tudom melyik a gyakoribb. De én a második megoldást szoktam alkalmazni.
Anno amikor a lányom kicsi volt,- óvodás, -nála is bevált.
Mentünk haza munka után és az egész napos állandó figyelem után nekem kész kínszenvedés volt azonnal rá figyelni, ő meg csak csacsogott volna a kis drága.
Erre kitaláltam, hogy amint beérünk levekőzünk megmosakszunk én főzök egy kávét magamnak, azt 20 percig a szobámban egyedül csendben megiszom. Addig ő nem szól hozzám játszik a szobájában. Én feltölődöm kipihenem magam az egész napi figyelemtől, és ha megittam a kávét megyek és beszélgetünk játszunk. 🙂
Csak az első néhány 20 percet volt nehéz kivárnia. Utána kedves rutinná vált. 🙂
Én is ő is jobban jártunk. 🙂
Ez ugyanúgy beválik a kedvesünkkel szemben is. 🙂
dejól csináltad a gyerekeddel, ezt olyan jó olvasni.
Nekem is tetszik Molly az, amiket leírtál, köszönöm 🙂
Köszönöm srácok, és a szép benne hogy apró kis dolog, de tényleg beválik. A kicsi gyerek is elfogadja, hogy néha,”kell egy kis áramszünet, és utána minden mehet tovább!” 🙂
Akkor ugyanez működik felnőttekkel szemben is.