Mindennapjaink

Amikor a csodálatosból, egyszerre semmi lesz.

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 40

Régi történet, ám szerintem ma is aktuális több esetben is.

Beszélgettünk, igyekeztünk megismerni egymást, ki-ki a tudása szerint, ami egészen jól haladt. Majd elkövettem azt a hibát, hogy visszautasítottam a személyes találkozásra való felkérést azzal az indokkal, hogy szeretném először azt, hogy beszélgessünk írásban, ismerjük meg egymás emberi értékeit, gondolkodásmódját, mert nem szeretném azt, hogy később bárki is sérüljön. Innentől kezdve kicsit fagyossá vált a folytatás, majd másnap határozott jelek mutatták, hogy elfújta a szél a kezdeti lelkesedését, az egyébként igencsak vonzó nőnek felém. Alapvetően nem is csodálkozok, hiszen megtudtam tőle azt, hogy mennyire jófej vagyok, élvezi minden mondatomat és nagyon fogja majd mindig kelletni önmagát nekem, hogy eszembe se jusson majd más nőt megkívánni. Bizonyára ez a mondat nem mindenkinek egyformán fog leesni, így csak az én olvasatomat tolmácsolom most: be vagyok tojva, hogy megcsalsz, így mindenféle manipulációt elkövetek annak érdekében, hogy a félelmem nehogy beigazolódjon, így arra számíts nyugodtan, hogy a féltékenységemmel üldözni foglak.

Igen, itt azért már nem véletlenül utasítottam el a személyes találkozást, holott az álmaim nője mosolygott rám az általa elküldött képeken.

Eltelt egy kis idő és úgy gondoltam, hogy a személyes beszélgetésnek eljött az ideje és semmi érzelem még, csupán 1-2 óra és valóban csakis beszélgetés jöhet szóba, aztán vagy örökre viszontlátásra, vagy lehet erősebb folytatás is, megbeszéltük, hogy 2 nap múlva találkozunk, de nem tudta még, hogy mikor és pontosan hol legyen, így abban maradtunk, ha majd kiderül, akkor majd megírja.

Eljött a találkozás előtti nap estéje, már 21.30 volt, de még semmit sem tudtam a másnapról, hogy lesz-e találkozásunk, ha igen hol és mikor. Bár tudtam, hogy a gyermeke aznap érkezett meg hozzá hosszabb távollét után és neki nagyon fontos a vele való együtt töltött idő, ám abból indultam ki, hogy hasonló helyzetben, ha vele olyan jól érzem magam, mint ő állította ezt rólam, akkor megtisztelem azzal, hogy éreztetem pár üzenettel azt, hogy gondolok rá, de most ez és ez történik velem, majd ekkor és ekkor megírom legkésőbb, hogy mi legyen. Jeleztem is már késő este, hogy okés, hogy együtt vannak, ám fordított helyzetben, ő mit szólna hozzá, ha ennyire semmibe venném? A válasza az volt, hogy neki a gyermeke a világon mindennél fontosabb és ha ezt nem tudom megérteni, akkor ne is beszéljünk többet.

Csodálom, hogy egy olyan okos és gyönyörű nő, hogyhogy nem hallott még arról a szóról, hogy egyensúly. Hogy másoknak is szokott sikerülni úgy eltölteni időt a szeretteikkel, hogy közben másra is tudnak figyelni. Ezek szerint ez nem mindenkinek erőssége, az okot mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy miért történik ez vele, hogy milyen személyiség alapján dönt így valaki.

Hogy sajnálom-e a történteket? Határozottan igen, mert részemről lehetett volna egy nagyon komoly folytatása az ismerkedésnek, ám nem véletlenül nem omlok minden nő karjába azonnal, aki találkozni szeretne velem. Igenis kell a türelmi idő, kell a sok-sok beszélgetés, hogy a találkozás után, már mindketten tudjuk, hogy pontosan mit is akarunk és végig is tudjuk vinni.

Szerintetek mi ennek az igaz történetnek a tanulsága? Nincs rossz válasz, hiszen mindenkinek joga van azt gondolni, amit szeretne és ezt nyugodtan le is írhatjátok, mert engem érdekel.

Tetszik 1
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

2 hozzászólás

  1. Hmm ha a nő szemszögéből nézem a dolgot, akkor valahol érthető a reakciója.
    Te tetszettél neki vonzalmat érzett szeretett volna mihamarabb találkozni.
    Te még vártál ezzel, meg szeretted volna alapozni a találkozást a beszélgetések által.
    Ő ezt a valószínűleg korábbi negatív tapasztalatok alapján az ő elutasításának vélte, és sértve érezte magát.
    Ezek után hátrébb lépett, hűvösebb lett. Emiatt már nem tartotta fontosnak hogy a fiával való időtöltés közben esetleg rád is tekintettel legyen.
    Sajnálatos, mert valahol mindketten a korábbi tapasztalataitok miatt vettetek vissza.
    Te megfontoltságból, ő meg sértettségből. 🙂

    1. Igen, ez igaz, hogy voltak megérzéseim, mint kiderült joggal. Aki sértettségből tesz vagy nem tesz meg valamit, az nálam kuka, legyen az bárki is egy ilyen helyzetben.

Vélemény, hozzászólás?