Mindennapjaink

Vannak titkaid?

Kérlek oszd meg!
Látogatók eddig összesen: 46

Amikor annakidején legelőször szembesültem azzal, hogy van olyan nő, aki csak akkor nyugodt, ha bármikor bele tud olvasni a partnere e-mailjába, vagy be tud lépni a facebookjára, rendesen megijedtem. Az jutott eszembe, hogy mi lesz a következő? Gondolatolvasó berendezés?

Olyan nehéz elfogadni azt, hogy létezik privát szféra? Ennek része többek közt a jelszavak titokban tartása.

Miért kellene egyáltalán nekem beleolvasnom bármikor is a másik tudta nélkül (hiszen meg kellett adnia a jelszavait), akár a mélekbe, akár a facebookba? Aki ilyeneken töri a fejét, ott szerintem zavar van az erőben. Ha jól választottam meg a partneremet, akkor minek nekem a jelszó bármihez is? Ha rosszul választottam ki, akkor az úgyis kiderül hamar, maximum az fogja figyelmen kívül hagyni, aki rózsaszín ködben vaklál, neki meg mindegy is a jelszó, azzal is megvezetik.

Az meg csak sima kamu duma, hogy miféle bizalom egy kapcsolatban az, hogy nem adom meg a jelszavaimat. Pont hogy akkor nincsen bizalom, ha elkérem a másik jelszavait. Persze mindig könnyebb a másikra kenni, mint azt mondani magunknak, hogy tudok bízni a másikban, miközben azért szárazon tartom a puskaporomat.

Magánvéleményem az, hogy igencsak lekvár az, aki megadja a jelszavait, egy vélt nyugalom érdekében (hogy mi mást remél még valaki cserébe, azt nem tudom  ), akinek van tartása azt mondja egy ilyen kérésre, hogy nekem nincsen szükségem a te jelszavaidra, bízok benned és ha te követeled tőlem az enyémet, akkor azt úgy értelmezem, hogy nem bízol bennem és így nem tudok létezni egy kapcsolatban, ha kellek, akkor vedd elő a bizalom nevű fiókodból a legerősebbet felém.

Vagy nem?

Tetszik 0
Nem tetszik 0

Még szintén kedvelheted...

Vélemény, hozzászólás?